Fordítóirodánk az elektronikus dokumentumhitelesítés területén piacvezető NETLOCK minősített elektronikus bélyegző-szolgáltatását használja. Partnerünk a felhasználói kulcsokat kriptográfiai célhardveren generálja és tárolja, kizárólag az aláíró által aktiválható módon. |
![]() |
A bélyegző megfelel az eIDAS (az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról) és a magyar Eüt. (az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény) előírásainak, és hosszú távon hiteles marad.
Az e-hiteles dokumentumok online is ellenőrizhetők a Kormányzati Elektronikus Aláírás-Ellenőrző Szolgáltatással vagy az Európai Bizottság validátorával.
Továbbra is készítünk papíralapú hivatalos fordításokat is, azaz a nyomtatott fordítást összefűzzük a kinyomtatott forrásdokumentummal, záradékoljuk, pecséttel és aláírással látjuk el.
Amióta az emberek olyan dokumentumokat adnak ki, amelyek jogokat vagy javakat biztosítanak, léteznek módszerek azok hitelesítésére is. A hitelesítés eredetileg azt jelentette, hogy bárki, akihez a dokumentum eljut, biztosítva lehetett afelől, hogy a dokumentumot valóban az a személy vagy hatóság állította ki, amelynek az a hatáskörében áll.
A dokumentumokat a kornak megfelelően hitelesítették viaszpecséttel, aláírással, egyedi színű tintával, egyedi papírral. Az ügyvédek, közjegyzők és a fordítóirodák a mai napig szalaggal fűzik össze dokumentumaikat, használnak körcimkét, pecsétet, esetleg domborozó bélyegzőt és persze a jó öreg szabadkézi aláírást. A legnagyobb biztonságot igénylő dokumentumokat mint amilyenek a bankjegyek különleges nyomdai eljárásokkal is biztosítják (színváltó, metszetmély, irizáló nyomat, fémszál, vízjel, Braille-írás, mikroírás).
Azonban bármilyen technikát is fejlesztettek ki a hivatalos dokumentumok kibocsátói, azt mások előbb-utóbb megtanulták hamisítani (hiszen jellemzően sok pénzről volt szó). A felsorolt technikák ma már széles körben elérhetők, és az aláírást is le lehet utánozni; ha eltérést mutat is, ki jelentheti ki róla teljes biztonsággal, hogy nem a természetes varianciáról van szó?
Ennek vet véget – legalábbis a következő évtizedekre – az elektronikus aláírás ill. bélyegző, vagyis az
Az elektronikus aláírás ill. bélyegző internet-hozzáféréssel rendelkező számítástechnikai eszközökön jeleníthető meg. Minden korábbi hitelesítéssel szemben bizonyítja azt is, hogy az aláíró pontosan az aktuálisan olvasható tartalommal állította elő a dokumentumot (azóta egyetlen pixel sem változott). A PDF formátumú dokumentumok fejlécében elhelyezett felületre kattintva a tanúsítvány kiadója – egy független harmadik fél – jelzi vissza, hogy az adott iratot ki és mikor állította ki.
Az e-hiteles dokumentumok megoldást jelentenek egy másik problémára is. Elvileg az értesítések átvételének igazolására fejlődött ki a postai tértivevény. A postás aláíratja a címzettel a tértivevényt, majd átad neki egy lezárt borítékot. (Ha a címzett bármilyen okból nem veszi át, azt feljegyzi.) Azonban a tértivevényen szereplő aláírás nem igazolja, hogy mi áll az iratban, igazából csak a boríték átvételét igazolja (az ajtóban odafirkantott szignók csalhatatlanságának kérdésétől most eltekintve). Tehát az irat pontos tartalmáról feladó és címzett elvileg bármit állíthat (és állított is számtalan esetben).
A digitalizálás megoldást nyújt erre a problémára is. Mint említettük, a hitelesítés-szolgáltató visszaigazolja a kibocsátó kilétét, a kibocsátás időpontját és a tartalom változatlanságát. A tartalom tehát feladó és címzett által egyaránt letagadhatatlan. Az e-hiteles doksik kézbesítésének letagadhatatlanságát az állami hatóságok egyre inkább 'ügyfélkapukkal', 'cégkapukkal' biztosítják, mert az azokba érkeztetett dokumentumok jogszabály szerint átvettnek minősülnek.