A konferenciatolmácsolás fejlődése Magyarországon

Tolmácsolás a szocialista világban

Tolmácsok természetesen dolgoztak a szocialista diplomáciában is. A 60-as évektől kezdve élénk párbeszéd folyt szocialista országok politikai, gazdasági és szakszervezeti vezetői között, és a magyar poli­tikai és gazdasági elit jellemzőennembeszélt idegen nyelvet, legfel­jebb oroszul valamelyest. Tolmácsokra tehát szükség volt, noha akkor a szakma mégnemis létezett, tolmácsképzés az országban seholnemvolt. A közvéleményben a tolmácsolásról akkor kialakult kép bizonyos elemei gyakorlatilag mind a mai napig élnek. Eszerint a tolmácsolás gyakorlati­lag a nyelvtanulás „meghosszabbítása”, aki jól, vagyis „tolmácsszinten” tudja az idegen nyelvet, egyben képes biztosítani a megértést hivatalos német tolmács a tárgyaló felek között is. Természetesen a tolmácsolás bizalmi feladatot jelentett, és sokszor a német tolmácsolás megbízhatóság előbbrevaló volt a tényleges tolmácskvalitásoknál.

A misztifikált szinkrontolmácsolás

A konszekutív és a szinkrontolmácsolás érdekes módon nagyon élesen kettévált. A szinkrontolmácsolásra mint isteni adományra tekintettek, szinkrontolmácsolni az ember vagy tud, vagynemtud, a szinkrontol­mács születik,nempedig tanulja a szakmát, kár is az igyekezet. Magyar­országon akkoriban valóban nagyon jó szinkrontolmácsok dolgoztak, elsősorban a Lomb Kató körül kialakult csapatban. Az ő igazi érdemük a szakma presztízsének megteremtése volt. A „felhasználók”, a tol­mácsolás „fogyasztói” elfogadták, hogy a szinkrontolmácsolás „vala­mi más”, aztnemtudja mindenki, csak pár tucat ember, minden eset­ben őket kell szerződtetni, akkor a kommunikációnemfog kudarcba fulladni, így is volt. Ennek következtében a magyar német fordítás hiteles fiatalok aligha juthattak a szakma közelébe. A nagy gyakorlattal rendelkező szinkrontolmácsgárda, amely jórészt kommunista emigráns szülők (orosz, német, spanyol) vagy régi arisztokrata és zsidó polgári családok leszármazottaiból (angol, francia, német) tevődött össze, gyakorlatilag ki tudta elégíteni a piacon jelentkező szükségleteket. Jól is érezték magukat a tolmácskabinban, a résztvevőkkelnemkerültek igazi kapcsolatba, munkájukkal mindenki elégedett volt, hiszen jól képzett, nagy tudású, nagy nemzetközi rutinnal rendelkező emberek voltak, akik ösztönösen, valamint jó nyelvtudásuk­nak, nagy műveltségüknek és a világra való rálátásuknak köszönhetően képesek voltak biztosítani az „interkulturális kommunikáció” sikerét. angol szövegírás

A leginkább használt idegen nyelvek az orosz és a német, valamint a szomszédos szocialista országok nyelvei voltak. A szinkrontolmácsolás jellemzően ún. „magyar kabinnal” zajlott, vagyis egy kabinban kizárólag magyarra tolmácsoltak, míg a többi kabin „relézett” vagyis a ma­gyar kabinból érkező tolmácsolt szöveget tolmácsolta tovább a konfe­rencia nyelveire. A magyar kabinra így nagy felelősség hárult, az ott dol­gozó tolmácsoknak német tolmács különösen jól kellett dolgozniuk. Lomb Kató, Kéki Ervin, Hűnek József, Polgár Éva és Halmi Éva nevére, hogy csak néhá­nyat említsünk a nagy „magyarra fordító tolmácsok” közül, a 40-es 50-es éveikben járó mai szinkrontolmácsok mind a mai napig jól emlé­keznek. Kellemes és biztonságos dolog volt az ő magyar szövegükből továbbdolgozni. A többi kabinban a tolmácsok jellemzően idegen nyelvre, mai, tudományosabb szóhasználattal élve, ún. B-nyelvükre tolmácsoltak.

Tolmácsolás a 90-es években Magyarországon

A rendszerváltással megváltozott Magyarország nemzetközi kapcsolat­rendszere is. A korábbi keleti orientációt egyértelműen felváltotta a nyugati orientáció, megváltozott a kereskedelmi és kulturális kapcso­latok szerkezete. Mindez hatással volt a nyelvi közvetítésre. Hirtelen meg­növekedett a hivatásos, gyakorlott tolmácsok iránti igény, egyre sokré­tűbb feladatoknak kellett eleget tenni. Magyarországon is megjelent a konferenciatolmács szakma.

Ez tükröződik a tolmácsok számának ugrásszerű növekedésé­ben is. Nyugat-Európában ma már szinte elképzelhetetlen, hogy tolmá­csok megfelelő felsőfokú tolmácsvégzettség nélkül vállalhassanak munkát magukra valamelyest adó megbízóknál. Magyarországon azonban a tolmácsképzés még csak rövid múltra tekinthet vissza. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1973-ban megalakult ugyan a Fordító- és Tolmácsképző Csoport, és megkezdődött a posztgraduális fordító- és tolmácsképzés, ez az intézmény önmagábannemtudta kielégíteni a szükségleteket, hiszen csak négy nyelven (angol, né­met, francia és orosz) és kis csoportokban biztosította a képzést. Idő­közben számos egyetem és főiskola szervez tolmácskurzusokat, azonban nappali tagozatos tolmács- és fordítóképzés mind a mai napignemlétezik.

Egy a szerző által 1999-ben végzett, és eddignem publikált felmérés tanúsága szerint az ország vezető tolmácsainak csupán 30 százaléka végzett valamilyen szakirányú tanfolyamot, 70 százalékuk „belenőtt” a szakmába, több mint 50 százalékuk csupán véletlenszerűen,nemtuda­tos előzetes döntés alapján lett tolmács. Mindebből természetesennemvonhatunk le következtetéseket a tolmácsolás minőségére vonatkozóan, azonban mindenképpen kívánatos, hogy a jövőben egyre inkább csak olyan nyelvi közvetítők jelenhessenek meg a piacon, akik megfelelő szakirányú végzettséggel rendelkeznek, és ennek megfelelően pro­fesszionális, minőségi szolgáltatást tudnak nyújtani.

A tolmácsok és fordítók érdekképviseletét két szervezet vállalta fel, az 1988-ban létrejött Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete, valamint az 1994-ben megalakult Magyar Fordítóirodák Egyesülete. Mindkét szervezet célja a fordító- és tolmácstevékenység színvonalának emelése, fórum biztosítása a tapasztalatcsere céljaira, szakmai ajánlások elkészítése, és természetesen a tagok érdekeinek védelme.

Eine Leitlinie dieses Projekts war stets die Übersichtlichkeit und              — daher werden die Quellenangaben zu den einzelnen Kapiteln gesammelt am Ende des Teils über Deutschland beziehungsweise über die Ungarn aufgeführt. Ebenso werden die Quellen der Glossareinträge gesammelt angegeben. Die Vokabeln erscheinen jeweils nur nach ihrer Erstnennung im Fließtext in den Glossaren.

Meinen herzlichen Dank möchte ich denjenigen aussprechen, die durch ihre Unterstützung diese Veröffentlichung möglich Offizielles Übersetzungsbüro Ungarisch gemacht haben: allen voran Frau Timme,

Basiswissen für Dolmetscher

•             Dolmetschprozess und Dolmetschkompetenz (Gile 1995/2009) ungarisch dolmetscher 19. bezirk

Ahrens 2004; Baur/Eichner/Kalina/Mayer 2012);

•             Ethik und Rollenverständnis (Prunc 2007/2012; Zwischenberger 2013);

•             Dolmetschqualität und Qualitätssicherung (Kalina 2004; Kutz 2005 und 2007; Ahrens/Alb-Mikasa/Sasse 2012; Collados Ais/Iglesias Fernändez/Pradas Macias/Stevaux 2011; Behr 2013); ungarisch synchrondolmetscher preis eur

•             Wissensmanagement und Terminologiearbeit beim Dolmetschen (Rütten 2007; Will 2009);

•             Auseinandersetzung mit der Geschichte des Dolmetschern (Winter 2012; Duchhardt/Espenhorst 2012; Schneider 2012), u. a. mit den Nürnberger Kriegsverbrechertribunalen (Behr/Corpataux 2006; Herz 2011; Kalverkämper/Schippel 2008);

•             Kommunaldolmetschen/Community Interpreting (Pöchhacker 2007; Grbic/Pöllabauer 2008) und Dolmetschen bei Gericht (Kadric 2001; Kranjcic 2010; Driesen/Petersen 2011);

•             Bilingualität beim Dolmetschen (Bohne 2010);

•             Dolmetschdidaktik (Kalina 1998; Gillies 2004; Kutz 2010);

•             Dolmetschen als interkulturelles Handeln (Witte 2000; Kalverkäm-per/Schippel 2012);

•             Eignungstests für das Dolmetschen (Chabasse 2009; Pöchhacker/Liu 2014);

•             sprachenpaarbezogene Untersuchungen (Zhang 2010; Niemann 2012);

•             translationssoziologische Theorieansätze (Prunc 2007, Pöchhacker 2008).

5.3          Rolle und Rollenverständnis des Dolmetschers

Dass der Dolmetscher in der gemittelten Kommunikation eine Rolle ausübt, egal ob er in einem Konsekutivsetting zwischen zwei Gesprächspartnern phy-sisch präsent ist oder ob aus der Distanz der Simultankabine nur seine Stimme wahrgenommen wird, steht außer Zweifel. Die Bedeutung von Rolle und Status des Dolmetschers ist, auch weil sie eng mit dem Thema der Qualität, ihrer Kontrolle, Sicherung und Bewertung zusammenhängt, in den letzten Jahren in der Dolmetschwissenschaft aus unterschiedlichen Blickwinkeln ausführlich reflektiert worden und soll daher an dieser Stelle nur angerissen werden.441

Auch bei der Auseinandersetzung mit dem Thema Rolle und Rollenbild des Dolmetschers bietet es sich an, auf Erkenntnisse der Soziologie zurückzu-greifen, denn der Begriff der sozialen Norm ist eng mit dem der sozialen Rolle

verknüpft. Diese wird beschrieben als „ein Bündel normativer Verhaltenser-wartungen, die von einer Bezugsgruppe oder mehreren Bezugsgruppen an Inhaber bestimmter sozialer Positionen herangetragen werden“442. Menschen distanzieren sich bisweilen von ihrer Rolle oder wechseln sie, und ähnlich wie im Theater, dem Ausgangspunkt für die Beschreibung von Rollen und Rollen-verhalten, kann das Rollenspiel „gekonnt, misslungen und unprofessionell“443 sein, eine Feststellung, die sich ohne Weiteres auf Verdolmetschungen übertra-gen lässt. Diese unterliegen den Erwartungen von mindestens zwei Seiten: Die Adressaten (Zuhörer, Rezipienten), der Dolmetscher selbst und ggf. weitere Bezugsgruppen bzw. -personen wie Redner und Kollegen verbinden mit der Position des Dolmetschers gewisse Rechte und Pflichten. In Anknüpfung an die in der Einleitung sowie in Kap. 3.2.4 formulierten Gedanken stellen sich nun folgende Fragen: Hat der Dolmetscher die Rollenerwartungen444 erfüllt, d. h. den vom Redner intendierten Sinn verlustfrei und ohne eigenes Zutun so an die anderen Teilnehmer des Kommunikationsprozesses weitergeleitet, dass diese die Intention sinnstiftend rekonstruieren können? Ist „verlustfrei und ohne eigenes Zutun“ im Sinne einer Reproduktion der Informationsmenge in einem mathematischen l:l-Verhältnis überhaupt ein erstrebenswertes Ziel? Welchen Standpunkt vertreten hierzu die Auftraggeber und Rezipienten der Dolmetschleistungen? Im empirischen Teil dieser Arbeit wird an den einzelnen Memoiren zu überprüfen sein, ob sie Aussagen oder Wertungen enthalten, aus denen sich Rückschlüsse auf erfüllte, Relevancia: konfiguration teilweise erfüllte oder enttäuschte eigene bzw. fremde Erwartungen ziehen lassen. Als Anzeichen dafür können neben Sanktionsmaßnahmen beispielsweise das Lob eines Auftraggebers oder der Ausdruck der Zufriedenheit bzw. der Unzufriedenheit des Dolmetschers mit der eigenen Leistung gewertet werden.

BACK